-
1 ἐλαφρός
ἐλαφρός (ᾰ coni.)1 light, easy ἔχω γονάτων ὁρμὰν ἐλαφράν ( ἐλαφρὰν ὁρμὰν codd.: transp. Turyn: ἐλαφρὸν ὁρμὰν byz.) N. 5.20 ἐλαφρὸν ὄρχημοἶδα ποδῶν μειγνύμεν *fr. 107b. 1.* c. inf.,εἴρειν στεφάνους ἐλαφρόν N. 7.77
σεῦ δὲ πάτρᾳ Χαριάδαις τ' ἐλαφρὸν ὑπερεῖσαι λίθον Μοισαῖον (coni. Sandys: τε λάβρον codd.) N. 8.46 adv.,φέρειν δ' ἐλαφρῶς ἐπαυχένιον λαβόντα ζυγὸν ἀρήγει P. 2.93
-
2 ἐλαφρός
A light in weight, τόν οἱ ἐ. ἔθηκε (sc. λᾶαν) Il.12.450;ξύλου ἐλαφρότερα Hdt.3.23
;πῦρ Parm.8.57
; opp. βαρύς, Pl.Ti. 63c, etc.; in Epitaphs, γαῖαν ἔχοις ἐλαφράν 'sit tibi terra levis', Epigr.Gr.195 ([place name] Vaxos), cf. Sammelb. 315. Adv., τά (sc. δένδρεα)οἱ πλώοιεν ἐλαφρῶς Od.5.240
.2 light to bear, easy, ; ;πόνος-ότερος ἑαυτοῦ συνηθείῃ γίνεται Democr.241
: later, [comp] Comp.ἐλαφρώτερον ἄλγος Max.173
; ἐλαφρόν [ ἐστι] 'tis light, easy, Pi.N.7.77, A.Pr. 265, etc.; easy to understand, [προβλήματα] ἐ. καὶ πιθανά Plu.2.133e
, cf. D.Chr. 18.11; ἐν ἐλαφρῷ ποιήσασθαί τι to make light of a thing, Hdt.3.154;οὐκ ἐν ἐ. ποιεῖσθαι Id.1.118
; οὐκ ἐν ἐ. no light matter, Theoc.22.212. Adv. -ρῶς, φέρειν ζυγόν to bear it lightly, Pi.P.2.93.3 light of digestion, Plu.2.137a.5 [voice] Act., ease-giving, B.Fr.8, Theoc.2.92.II light in moving, nimble, γυῖα δ' ἔθηκεν ἐ. Il.5.122;ἦ μάλ' ἐ. ἀνήρ 16.745
;ἐλαφρότατος ποσσί 23.749
; χεῖρες.. ἐπαΐσσονται ἐ. ib. 628;κίρκος.. ἐλαφρότατος πετεηνῶν 22.139
, Od.13.87; [ἵπποι] ἐλαφρότατοι θείειν 3.370
;ἐλαφραῖς πτερύγων ῥιπαῖς A.Pr. 125
(anap.); ἐ. ποδί ib. 281 (anap.);γονάτων ἐλαφρὸν ὁρμάν Pi.N.5.20
;ἐ. ποδῶν ἴχνι' ἀειράμεναι Call.
Fr.anon. 391; ἐλαφρὰ ἡλικία the age of active youth, X.Mem.3.5.27; ἐλαφροί, οἱ, light troops, Id.An.4.2.27 (restricted to cavalry who fight at close quarters, Ascl.Tact.1.3): metaph., πόλιας θῆκεν ἐλαφροτέρας made them easier in condition, Epigr.Gr.905 ([place name] Gortyn). Adv. - ρῶς nimbly, Ar.Ach. 217;ὀρχεῖσθαι πυρρίχην X.An.6.1.12
.III metaph., light-minded, unsteady, fickle, πᾶν πλῆθός ἐστιν ἐ. Plb.6.56.11; ἐ. λύσσα light-headed madness, E.Ba. 851.IV Ἐλαφρός· Ζεὺς ἐν Κρήτῃ, Hsch.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐλαφρός
-
3 ὁρμή
ὁρμή, ἡ (ΟΡ), heftiger Andrang, Angriff, Anfall; eines Kämpfers, Il. 9, 355; eines wilden Thieres, 11, 119; ἔγχεος ὁρμή, der Andrang, die Gewalt des geschleuderten Speeres, 5, 118; Hes. Sc. 365. 456; πυρὸς ὁρμή, die Gewalt des Feuers, Il. 11, 157; κύματος ὁρμή, der Wogenandrang, Od. 5, 320; ἔχω γονάτων ἐλαφρὸν ὁρμάν, d. i. ich kann schnell laufen, Pind. N. 5, 20; μαινομένᾳ ξὺν ὁρμᾷ, Soph. Ant. 135, von dem Angriffe des Kapaneus; καϑ' ὁρμὴν δρᾶν, mit einem Anlauf, bereitwillig, Phil. 562; πυρός, ποδός, Eur. Troad. 1081 El. 112; übh. der Anschlag, das Unternehmen, Soph. El. 1502, Schol. erkl. ἐπιχείρησις; Eur. ὁρμὴν ἂν λάβοις τῶν ἐμῶν βουλευμάτων, Suppl. 1050; der Angriff im Kriege, Her. 1, 11; der Aufbruch zum Marsch, Xen. An. 2, 1, 3; der Zug selbst, οὐκ ᾔδει τὴν ἐπὶ βασιλέα ὁρμήν, 3, 1, 10; Folgde, wie Pol. – Der innere Drang, Antrieb, Eifer, ἐπεὶ δαιμονίη τις γίγνεται ὁρμή, Her. 7, 18; ἐπὶ μείζω τις αὐτὸν ἄγοι ὁρμὴ ϑειοτέρα, Plat. Phaedr. 279 a; καλὴ καὶ ϑεία ἡ ὁρμὴ ἣν ὁρμᾷς ἐπὶ τοὺς λόγους, Parmen. 135 d; ἐναντίαν ὁρμὴν ὁρμηϑείς, Polit. 273 a; ὁρμη ἐπιπίπτει τινί c. inf., Thuc. 4, 4; εἰς τοῦ τὰ δέοντα ποιεῖν ὁρμὴν προτρέψαι, Jem. Luft machen, seine Pflicht zu thun, Dem. 18, 246, wie Pol. sagt ὁρμὴν παραστῆσαί τινι εἰς τὸ ποιεῖν τι, für »Einen zu dem Entschluß bewegen, Etwas zu thun«, 2, 48, 5; ἐνέπεσέ τις ὁρμή τινι, es kam ihn die Luft an, 35, 5, 1; auch der Anfang, ἐξ ἄλλης ὁρμῆς, von Neuem, 28, 29, 8; Sp., κατακοσμήσω τὴν ψυχὴν ὁρμῇ πρὸς τὰ σεμνότατα, Luc. Somn. 10; oft bei Plut.
-
4 ὁρμή
ὁρμή, ἡ, heftiger Andrang, Angriff, Anfall; eines Kämpfers, eines wilden Tieres; ἔγχεος ὁρμή, der Andrang, die Gewalt des geschleuderten Speeres; πυρὸς ὁρμή, die Gewalt des Feuers; κύματος ὁρμή, der Wogenandrang; ἔχω γονάτων ἐλαφρὸν ὁρμάν, d. i. ich kann schnell laufen; μαινομένᾳ ξὺν ὁρμᾷ, von dem Angriffe des Kapaneus; καϑ' ὁρμὴν δρᾶν, mit einem Anlauf, bereitwillig; übh. der Anschlag, das Unternehmen; der Angriff im Kriege, der Aufbruch zum Marsch, der Zug selbst. Der innere Drang, Antrieb, Eifer; εἰς τοῦ τὰ δέοντα ποιεῖν ὁρμὴν προτρέψαι, Jem. Lust machen, seine Pflicht zu tun; ὁρμὴν παραστῆσαί τινι εἰς τὸ ποιεῖν τι, für 'einen zu dem Entschluß bewegen, etwas zu tun'; ἐνέπεσέ τις ὁρμή τινι, es kam ihn die Lust an; auch der Anfang, ἐξ ἄλλης ὁρμῆς, von Neuem
Перевод: с греческого на все языки
со всех языков на греческий- Со всех языков на:
- Греческий
- С греческого на:
- Все языки
- Английский
- Немецкий